Fejben jártunk, hogy egy kis pihenésre, és családunkkal utazunk.

Apu a munkája miatt nem tudott jönni (de azt mondta, hogy később megy golfzni a Fülöp-szigetekre...).

Ezért anyával, a testvéremmel és velem együtt elkezdtük a nehéz(?) japán Fukuoka családi utazásunkat.

Kép Incheon repülőtérről

"Mindenesetre délutáni repülőgépünk van, úgyhogy lassan megyünk" - gondoltam magamban. De tévedtem.

Több mint 30 percet vett igénybe a csomagunk feladása...

Sok kaland után végre megkaptuk a jegyünket, feladtuk a csomagunkat és körülnéztünk a vámmentesben.

Naka folyó

Ez Fukuoka Naka kerülete.

A japán bevándorlási eljárás után csak a metróra kellett szállnunk és máris a szállásunkhoz értünk.

Egyébként a repülőgép nagyon rázott, olyan volt, mintha hullámvasúton ültünk volna.

Ezt a képet a szállásunkhoz közel készítettem, itt áll a Yatai (utcai étterem) körzet.

Gyönyörű éjszakai látvány. Vissza akarok menni.

Anyát fotózza a testvérem, én meg őket fotózom.

A távolban látható a Canal City. Fukuoka azért jó hely, mert a szállásunkból gyorsan és könnyen

el lehet jutni más helyekre. Könnyű metróval is közlekedni.

Ichi Ran Ramen

Megkóstoltuk a helyi ételt, a tonkotsu ramen-t.

Ahogy a híresztelés is járja, a sor az Ichi Ran Ramenhez nagyon hosszú...

De aztán váratlanul gyorsan bejutottunk.

Megjegyzés: Csak a második emeleten lehet enni. Vagyis a sor felfelé vezet a második emeletre, de nincs üzlet lent.

Csak a második emeleten lehet enni, ezért kell sorban állni.

​

Sós volt, zsíros, de nekem ízlett. Le akartam inni a levest, de

félelmeim szerint kihánytam volna. Két sör is lecsúszott, de úgy tűnik,

a fáradtság miatt rosszul lettem tőle.

A szállásunk mögötti Tenjin Központi Parkot, és a mellette lévő gyönyörű épületet

használtam háttérnek, amikor elaludtam.